Ma 11-kor volt a tárgyalás. Hát, mikor bementünk a terembe, akkor a bírónő elkezdte mondani a szokásos szöveget. De, pont mikor a lényeg jött volna, észrevett, és kiküldött a teremből. Arra hivatkozott, hogy kiskorúak nem vehetnek rész a tárgyaláson. (Sajnos ez tényleg így van, utánanéztem…) Miután kiküldött, rátapadtam az ajtóra. Meglepődve tapasztaltam, hogy elég jól lehet hallgatózni. Az ügyet nem zárták le, hanem május 31-re halasztották. (Ez az időpont később 2002. január 18-ra csúszott.) Valamilyen hiányzó szakértői vélemény miatt… Egyébként semmi érdemlegest nem mondtak a sorozattal kapcsolatban, de a bírónő elég unszimpatikus volt. De a tárgyalás után, végre tényleg beszéltem az ORTT igazgatójával. Természetesen nem jutottunk közös nevezőre, de legalább szemtől-szembe elmondhattam neki a magamét. Szörnyű, annyira nem volt képes belátni, hogy tévedett. Csak a hülye törvényekre hivatkozott, meg egyéb ilyen szarságokra. Viszont ekkor az adta oda az RTL Klub jogtanácsosa a névjegykártyáját, és kérte el a címemet. Megkért, hogy gyűjtsek aláírást a Dragon Ballért. Ez megtörtént, de majd kiderül, hogy teljesen felesleges volt. Továbbá Mádl András (az ORTT igazgatója) azt mondta, hogy az első négy levelemre nem válaszolt, mert nem kapta meg. Hát persze, jó kifogás sose rossz! És azt tanácsolta, hogy a főigazgatónál reklamáljak. Ez megtörtént, de hiába…

2002. január 18.

Ehhez a tárgyaláshoz azért nagyobb reményeket fűztem, mint az előzőkhöz, hiszen beidéztek tanúnak. Persze így azt hiszem logikusan feltételeztem, hogy meghallgatnak. Mikor aztán bementem a tárgyalóterembe a bírónő megint kiszúrt. Felolvasta a tanuk névsorát, és mikor kiderült, hogy én vagyok az egyik, akkor tisztára fel volt háborodva, hogy kiskorúakat nem lehet beidézni, meg ilyenek. Kiküldött, mivel állítólag a tanuk csak akkor jöhetnek be a terembe, ha szólítják őket. Így kivonultam, és már megint arra kényszerültem, hogy hallgatózzak. Mikor aztán behívtak, a bírónő közölte velem, hogy nem hallgat meg, mert kiskorú vagyok. Azért a dossziét odaadtam neki, és megkértem legalább a levelemet olvassa el. Ezt megígérte. De mindezek ellenére, csak félredobta a dossziét az aláírásokkal meg ilyenekkel együtt az íróasztalára. Ott egyébként akkora kupleráj volt, ami még az én asztalomat is felülmúlta. Még az első tárgyalás után közölte velem az ORTT igazgatója, hogy nekik 2000 aláírásuk van a Dragon Ball ellen. Ezt gondolom a bírónő megnézte, de az én 1836 aláírásomra nem is figyelt, meg sem nézte! Ez nagyon nem volt fair dolog, amikor ezt az RTL Klub benyújtotta neki, mint bizonyítékot. A bizonyítékot meg azért mégiscsak meg kéne nézni… Aztán a bírónő mondta, hogy azért akkor mostmár jó lenne ha kimennék a teremből. Mivel nem akartam annyiban hagyni a dolgot, azért csak megosztottam vele egy-két gondolatomat úgy kötetlen formában. Eközben az ORTT-sek arcán látszott, hogy legszívesebben kikaparnák a szememet. Mikor végre aztán kiléptem az ajtón, még láttam az önelégült vigyort a képükön. Mikor szünet után mindenki bement az ítélethirdetésre, én a falhoz tapadtam. Azt a sok hülyeséget amit összehordtak…a bírónő meg végig az ORTTsek mellett állt, és ezekután nem is volt meglepő, hogy betiltotta elsőfokon. Mikor meg kijött olyan önelégülten vigyorgott rám… Persze az ORTTsek meg hülyének néztek, hogy mit akarok ott 15 évesen. De azért akkorsem volt szép, hogy, a bírónő meg se nézte az aláírásokat… Pedig egy csomót szenvedtem velük. Az meg a másik fele, hogy mindenki tök lekezelően bánt velem, mert kiskorú vagyok. A Dragon Ballnak meg mindenféle agresszív hatását sorolgatta az ORTT. A bírónő meg messzemenőlég egyetértett velük. Meg is jegyezte, hogy belenézett a Dragon Ballba, és ő is azt vallja, hogy nem gyerekeknek való. De hát úgy tűnik nem képes senki felfogni?! Ebbe nem lehet csak belenézni! És mivel az ORTT is, mert a bírónő is ezért ítélte el. Azt hiszem amíg nem képesek felfogni ezt a tényt, addig nem lehet sok mindent elérni. Legalábbis valami új módszer kell. De azért talán nincs minden veszve. Azt mondta a jogtanácsos, hogy tovább viszik az ügyet másodfokra. Remélem így is lesz! Ha meg nem, akkoris el lehet érni valamit, csak meg kell találni a megfelelő módszert. Na szóval nagyjából ennyit tudok összeszedni a két bírósági tárgyalásról, és sajnos be kell vallani, hogy ezek nem voltak valami eredményesek… Én még reménykedek, bár lehet, hogy teljesen reménytelen az ügy, szerintem mégis mindent meg kell próbálni. Én már mondjuk lassan két éve próbálok valamit tenni, csekély eredménnyel. De lehet, hogy van megoldás, csak még nem találtuk meg. Sőt!